Diplomaszerzések helyei:

Ungvári Nemzeti Egyetem: Nemzetközi kapcsolatok szak (MSc) 

Károli Gáspár Református Egyetem: Magyar mint idegen nyelv szakirányú pedagógus továbbképzési szak (MSc)

Nyíregyházi Főiskola: Közgazdász, gazdálkodási és menedzsment szak 

Debreceni Egyetem: Történelem (PhD)

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola: Angol nyelv és világirodalom/Történelem szakpár

 

„Úgy gondolom, ha valaki európai szintű, a jelenkori elvárásoknak megfelelő tudással szeretné felvértezni magát, annak itt a helye, a Kárpátaljai Magyar Főiskolán!” 

 

Hogyan alakult az életed az érettségi után?  

Bátyúban születtem, 1997-ben a helyi középiskolában érettségiztem. Nem volt kérdéses számomra, hogy tovább szeretnék tanulni. A Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola épp ekkor nyitotta meg kapuit a tanulni vágyó fiatalok előtt, így alsós tanító nénim javaslatára ide jelentkeztem angol nyelv, világirodalom és történelem szakra. 

 

Jelenleg hol élsz? Hol dolgozol? 

Jelenleg Beregszászban élek, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fősikola történelem tanára, történész docense vagyok, valamint az intézmény Felnőttképzési Központjának és ECL vizsgaközpontjának vezetője, és a Genius Jótékonysági Alapítvány irodájának igazgatója. 

 

Miért döntöttél emellett a felsőoktatási intézmény mellett?

Érettségi után nagyon vonzó lehetőség volt a Kárpátaljai Magyar Főiskola, egyrészt, mert itt ingyen, magyar nyelven lehetett tanulni. De úgy gondolom, az intézmény több ennél: nagyon nagy értéke a kárpátaljai magyarságnak, a szellemi intelligencia és a tudományos  utánpótlás biztosítéka, emellett kulturális-tudományos központja is. 

 

Megannyi helyen tanultál, mik a távlati terveid, hogyan képzeled el a jövőd?

Jelenleg Kijevben, az Ukrán Tudományos Akadémián írom történelemből a nagydoktori disszertációmat. Bár nagyon szeretem és élvezem a szervezői feladatokat, és szeretném ezt továbbra is folytatni, a közeljövőben szeretnék többet foglalkozni a tudományos munkával, elmélyíteni a tudományos pályámat, főleg Kárpátalja történelmével kapcsolatban. A doktori disszertációm az ‘56-os forradalom témájában íródott, de az az álmom, hogy egy monográfiát készítsek Kárpátalja történelméről, mely a Sztálin halála utáni időszaktól, 1953-tól a Szovjetunió felbomlásáig, 1989-ig tartó időszakot ölelné fel. Ehhez már nagyon sok levéltári anyag áll a rendelkezésemre, csak arra lenne szükség, hogy kicsit elvonuljak, és az eddigi kutatásaimat kerek egésszé, könyvvé formáljam. 

 

Mit tanácsolnál azoknak a diákoknak, akik felvételi előtt állnak?

Első sorban azt javaslom mindenkinek, hogy vegyék komolyan! A középiskola utáni vizsgákat nem véletlenül nevezzük érettséginek. Valójában akkor kezdődik a nagybetűs élet, amiben fontos, hogy helyt tudjanak állni. Mindenképpen olyan szakmát válasszanak, amit nem kötelességnek vagy nehézségnek éreznek, hanem valóban élveznek és szeretnek! A II.RFKMF számos lehetőséget kínál arra, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző továbbtanulási lehetőséget, ugyanis folyamatosan bővül a szakok köre, amire jelentkezhetnek. Amellett, hogy az épület kívül-belül impozáns, folyamatosan fejlődik infrastrukturálisan, a tantermek modern eszközökkel felszerelve várják a fiatalokat, mindenhol elérhető az internet, a könyvtárunkban minden témához és tantárgyhoz megtalálják a kellő szakirodalmat. És arról se feledkezzünk meg, hogy olyan szakemberektől, elismert tudósoktól tanulhatnak az intézményben, akik már nagyon sokat bizonyítottak.

A 21. században pedig a tudás tőkéje a boldogulás alapja. Ez az amitől senki és semmi, még a politikai helyzet vagy a gazdasági krízis sem foszthat meg! Úgy gondolom, ha valaki európai szintű, a jelenkori elvárásoknak megfelelő tudással szeretné felvértezni magát, annak itt a helye, a Kárpátaljai Magyar Főiskolán! 

 

Így visszagondolva, jó döntésnek bizonyult, hogy szülőföldeden maradtál? 

Nyilvánvaló, hogy ha ma kellene döntenem erről, ma is itthon maradnék. Tulajdonképpen az ember élete minden egyes napján döntéseket hoz. Számtalan alkalommal kaptam magyarországi és egyéb külföldi intézményektől nagyon kedvező állásajánlatokat, kecsegtető fizetéssel, magas pozíciókban. Sohasem játszottam el még a gondolattal sem, hogy itt hagyom a szülőföldemet, mert úgy érzem, itthon van a helyem, a kárpátaljai magyarság szolgálatában. Nem lehet véletlen, hogy a Jóisten ide vezetett. Hiszem, hogy célja volt vele, és bízom benne, hogy munkámmal Isten dicsőségét szolgálom.

 

Jelenlegi munkahely(ek): II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Kiadói Részleg

Diplomaszerzés helye: II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

Szak/szakok: Földrajz, Történelem, Turizmus szak

 

 “Sosem tudni mikor jön egy lehetőség, amiből előnyt lehet kovácsolni.” 

 

Hogyan alakult az életed az érettségi után?  

2012-ben érettségiztem a Beregszászi 3. Számú Zrínyi Ilona Középiskolában, majd a II. RF KMF-re felvételiztem. A kötelező tantárgyak mellett egy választott ZNO-t tettem, a földrajzot, így nem is volt kérdés, hogy milyen szakra jelentkezem. Jelenleg Tiszacsomán élek, a II. RF KMF Kiadói részlegén vagyok tördelő. Emellett pedig idegen- és túravezetőként is tevékenykedem. 

 

Miért épp a beregszászi főiskolát választottad? 

Fontos volt számomra, hogy itthon, közel a szülőfalumhoz tanulhassak tovább az anyanyelvemen, a rokonaimtól pedig sok jót hallottam az intézetről. Színvonalas az oktatás, valamint nekem sem volt ismeretlen a főiskola, mivel többször megfordultam ott  tanulmányi versenyeken. 

 

Milyen tapasztalataid, benyomásaid lettek az ott töltött évek alatt? 

Elég vegyes tapasztalataim voltak. Az alapképzés alatt jól éreztem magam, szép diákéveket tudhattam magam mögött. Amit elsősorban kiemelnék, az az összetartó csoportunk, sok nehézségen, számtalan vizsgán, beszámolón segítettük át egymást. A terepgyakorlatok is különleges élményként maradtak meg, a hangulatát, az ott átélt élményeket nagyon kellemes  visszaidézni. 

A nehézségeket inkább azok a tantárgyak jelentették, amelyeket nem sikerült elsőre jó eredménnyel teljesíteni, sajnos olyan tantárgyakat is meg kellett tanulni, amik nem igazán érdekeltek. Nem voltam kibékülve a kémiával, pótvizsgám is volt belőle. 

A tanárok korrektek voltak, vizsgán a tudást vették figyelembe, nem pedig a szimpátiát.  

A földrajz után a történelem kicsit más terület volt. 

 

Mit üzennél azoknak a diákoknak, akik felvételi előtt állnak? 

Mindenképp felvételizzenek, próbáljanak meg továbbtanulni, ragadják meg a lehetőséget, mert az nem válik a kárukra. Sőt!
Nagyon sok lehetőséget múlasztanak el azzal, ha nem tanulnak tovább. Én sem lehetnék most idegenvezető. De szeretem a szerkesztői munkakörömet is, mert ott is vannak kihívások. 

Akinek esetleg még nincs elképzelése, hogy mivel szeretne foglalkozni, az is vágjon bele, majd  kialakul a szakiskolai, egyetemi vagy főiskolai évei alatt, megtalálja az érdeklődésnek megfelelő utat. Sosem tudni mikor jön egy lehetőség, amiből előnyt lehet kovácsolni.

 

“Nagyon fontos a tehetség, talán az mindennek az alapja és a szorgalom, mert a tehetség szorgalom nélkül hamar elillanhat.”

 

Hogyan alakult az életed az érettségi után?  

Magyarországon, Zala megyében, Nagykanizsán születtem. Sporttagozatos általános iskolában végeztem a nyolc osztályt, majd folytatva a családi hagyományt a helyi, Thúry György Kereskedelmi Szakközépiskolába érettségiztem és lettem e mellett bolti eladó, de abból is olyan, aki egyből boltvezető is lehet – egy szóval régen, más rendszer volt. A kedvencem abból az időszakból a szerda, a gyakorlati nap volt, amikor is az első három tanóra után irány a munkahely, ahol megtanultunk minden olyan, elsősorban gyakorlati dolgot a kereskedelemmel kapcsolatban, amit az iskolapadban ülve nyilván nem lehetett. Mozdulatok, mondatok, emberek, mindent. 

Az én időmben a szüleim, még úgy gondolkodtak, hogy végy egy jó szakmát a kezedbe és azzal majd boldogulsz. Öt év múlva, már javában dolgoztam, amikor édesanyám elém rakta az aktuális felsőoktatási tájékoztatót, de ekkor már éreztem, hogy kicsúsztam az úgynevezett tanuló éveimből. Egy kicsit, még ma is bánom, hogy akkor nem voltam kitartó. Arról nem is beszélve, hogy a felnőttkori életemben hányszor szembesültem azzal, hogy mennyivel könnyebb az élet diplomával a kézben. 

 

Hogyan csöppentél Kárpátaljára? 

Kárpátaljára a szerelem hozott és itt kellett rájönnöm és megtapasztalnom, hogy otthonról, haza érkeztem. Ugyanaz a nap süt le ránk, mint a világ bármely táján élőkre. Igazán büszkék lehetünk arra, hogy végvárai, bástyái lehetünk annak, amit úgy hívunk: magyar. 

 

Jelenleg mivel foglalkozol? 

Jelenleg a Pulzus FM rádiónál vagyok önkéntes munkatárs és főleg a reklámok megfogalmazását  és megszólaltatását végzem, de nem esik nehezemre az élő műsorvezetés sem, korábban aktívan csináltam is. A TV21 Ungvárnak készítek magazin műsorokat: “Azért jöttem ide…” és “Gyere velem!”

Előbbi, egy valódi kárpátaljai mozaik műsor, népies, régies, kihalófélben lévő mesterségekkel és igazán különleges csoportokkal, emberekkel. Utóbbi, egy barangolás Kárpátalján, bizonyság arról, még a legeldugottabb falvakról is, hogy mindenkinek van valamire büszkének lenni, legyen az egy templom, vagy a település egy, mára már talán kevésbé ismert lakója.

Illetve megpróbálva haladni az új lehetőségek útján létrehoztuk a B, MINT KIVÁNCSI  Youtube csatornát, egy most nagyon népszerű,  fiatalos, úgynevezett Podcast-ot, ahol szintén kárpátaljai emberekre teszünk egy kis reflektorfényt, olyanokra,  akik teljesen hétköznapiak és nem is gondolnánk róluk, hogy mindenkinek van egy figyelemre méltó sztorija, megismertetve őket lehetőleg mindenkivel! 

 

Mit tanácsolnál azoknak a diákoknak, akik felvételi előtt állnak? 

Bár a kollégiumi élet nem maradt ki teljesen, de úgy gondolom, hogy egyetemi, vagy főiskolai kollégiumi élet semmihez nem hasonlítható, fantasztikus élmény, ráadásul legalább annyi tudás és tapasztalat szerezhető, mint a katedrát hallgatva.

Nagyon fontos a tehetség, talán az mindennek az alapja és a szorgalom, mert a tehetség szorgalom nélkül hamar elillanhat. Az ember, ha fiatal, kísérletezzen, próbáljon ki, amit csak lehet, még akkor is merjen változtatni, ha már úgy érzi, hogy megtalálta azt, amiben igazán tehetséges. Fontos a széles látókör, a kíváncsiság. Segít fiatalon tartani és hát a fiataloké a jövő!

Az az ember, aki tanul, még akkor is amikor olyan dolgokat kell bebiflázni, amiknek vélhetően soha nem lesz konkrét haszna, akkor is fejlődik. Tágul a világlátása, olyan problémáknak is megtalálja a megoldását, amit e nélkül nem biztos, hogy észrevenne.