Interjú Vezsdel Lászlóval

Jelenlegi munkahely(ek): II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Kiadói Részleg

Diplomaszerzés helye: II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

Szak/szakok: Földrajz, Történelem, Turizmus szak

 

 “Sosem tudni mikor jön egy lehetőség, amiből előnyt lehet kovácsolni.” 

 

Hogyan alakult az életed az érettségi után?  

2012-ben érettségiztem a Beregszászi 3. Számú Zrínyi Ilona Középiskolában, majd a II. RF KMF-re felvételiztem. A kötelező tantárgyak mellett egy választott ZNO-t tettem, a földrajzot, így nem is volt kérdés, hogy milyen szakra jelentkezem. Jelenleg Tiszacsomán élek, a II. RF KMF Kiadói részlegén vagyok tördelő. Emellett pedig idegen- és túravezetőként is tevékenykedem. 

 

Miért épp a beregszászi főiskolát választottad? 

Fontos volt számomra, hogy itthon, közel a szülőfalumhoz tanulhassak tovább az anyanyelvemen, a rokonaimtól pedig sok jót hallottam az intézetről. Színvonalas az oktatás, valamint nekem sem volt ismeretlen a főiskola, mivel többször megfordultam ott  tanulmányi versenyeken. 

 

Milyen tapasztalataid, benyomásaid lettek az ott töltött évek alatt? 

Elég vegyes tapasztalataim voltak. Az alapképzés alatt jól éreztem magam, szép diákéveket tudhattam magam mögött. Amit elsősorban kiemelnék, az az összetartó csoportunk, sok nehézségen, számtalan vizsgán, beszámolón segítettük át egymást. A terepgyakorlatok is különleges élményként maradtak meg, a hangulatát, az ott átélt élményeket nagyon kellemes  visszaidézni. 

A nehézségeket inkább azok a tantárgyak jelentették, amelyeket nem sikerült elsőre jó eredménnyel teljesíteni, sajnos olyan tantárgyakat is meg kellett tanulni, amik nem igazán érdekeltek. Nem voltam kibékülve a kémiával, pótvizsgám is volt belőle. 

A tanárok korrektek voltak, vizsgán a tudást vették figyelembe, nem pedig a szimpátiát.  

A földrajz után a történelem kicsit más terület volt. 

 

Mit üzennél azoknak a diákoknak, akik felvételi előtt állnak? 

Mindenképp felvételizzenek, próbáljanak meg továbbtanulni, ragadják meg a lehetőséget, mert az nem válik a kárukra. Sőt!
Nagyon sok lehetőséget múlasztanak el azzal, ha nem tanulnak tovább. Én sem lehetnék most idegenvezető. De szeretem a szerkesztői munkakörömet is, mert ott is vannak kihívások. 

Akinek esetleg még nincs elképzelése, hogy mivel szeretne foglalkozni, az is vágjon bele, majd  kialakul a szakiskolai, egyetemi vagy főiskolai évei alatt, megtalálja az érdeklődésnek megfelelő utat. Sosem tudni mikor jön egy lehetőség, amiből előnyt lehet kovácsolni.