Tag Archive for: interjú

Interjú Kosztyú Csillával

Diplomaszerzés helye: II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola/Interregionális Menedzsment Akadèmia 

Szak: tanítói/jog

Jelenlegi foglalkozása: Anyakönyvvezető – vezető szakember Beregszászi Anyakönyvi Hivatal

 

Nem lettem pedagógus, mégis nagyon sokat köszönhetek az intézménynek. Falai közt váltam felnőtté, megtanultam nem csak megfogalmazni a céljaim, de kiválasztani az utat is, mely hozzájuk vezet”.

 

Hogyan alakult az életed az érettségi után?

Középiskolai tanulmányaimat szülőfalumban, a Csomai Középiskolában végeztem. A 2000-es évek elején már az osztálytársaim közül is sokan dolgoztak Magyarországon vakáció alatt, úgy gondoltam, sikeres tanulmányi eredményeim ellenére én is ezt az utat választom. Magyar ajkú családból származom, az ukrán nyelvvel akkortájt hadilábon álltam, nem tudtam, megtalálom-e a helyem ebben talán még a mostaninál is kilátástalanabb világban. Végül a szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy folytassam tanulmányaimat. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát közelsége és a magyar nyelvű oktatás miatt választottam. 

Nem lettem pedagógus, mégis nagyon sokat köszönhetek az intézménynek. Falai közt váltam felnőtté, megtanultam nem csak megfogalmazni a céljaim, de kiválasztani az utat is, mely hozzájuk vezet. A lelkiismeretes tanárok, fejlett technikával felszerelt tantermek, a megannyi jóbarát és évfolyamtárs máig is kedves emlékként elevenednek meg előttem. 

Azóta más irányba sodort az élet. Még a diplomám megszerzése előtt, 2006, áprilisában az önkormányzati választások után, felajánlották a helyi községi tanács jegyzői pozícióját. Így, 15 év távlatában bevallom, nagyon sok kétség volt bennem. Fiatal voltam és tapasztalatlan, tudtam, nagyon nagy fába vágom a fejszém. Segítőkész kollégáimnak köszönhetően hamar belejöttem, megszerettem a jegyzői munkát. Amikor sikerült belelátni az önkormányzati feladatok mélységeibe rájöttem, jogi végzettségre van szükség ahhoz, hogy nem csak jó, de a legjobb legyek. Így 2006-ban már hozzá is kezdtem gyermekkori álmom megvalósításához és elkezdtem jogtudományt hallgatni. 2020-ban sikeresen befejeztem a mesterképzést és jogász képesítést szereztem. 

 

Jelenleg mivel foglalkozol? 

Jegyzői munkám a szülőfalumhoz, Csomához kötött. 2020 decemberével a helyi önkormányzatok összevonásával munkahelyem megszűnt, bár kaptam több ajánlatot is, nem szerettem volna kistérségi elöljárói körzetben folytatni a munkát. Azóta eltelt egy év, volt időm átgondolni, átértékelni mindent, de szülőfalum és az itt élő emberek iránti szeretet és tisztelet nem változott. Amikor új munka után néztem is elsődleges szempont volt, hogy az embereknek tudjak segíteni. Így esett a választásom az anyakönyvi hivatalra. 

 

Milyen benyomásaid, tapasztalataid vannak az általad megismert intézményekről? 

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kiválasztásakor az anyanyelvi oktatás volt a fő szempont. Hiszem és vallom, hogy valódi tudást csak akkor szerezhet az ember, ha az oktatási nyelv teljes birtokában van. Jogi tanulmányaim során már nem volt lehetőségem magyar nyelven tanulni, de akkorra már az ukrán nyelvet sikerült magas szinten elsajátítanom.

Nem volt alkalmam kipróbálni magam pedagógusként soha, így sokszor megkérdezték már tőlem, nem érzem-e úgy, hogy elpazarolt az a négy év, amit a főiskolán töltöttem. Határozottan állítom: Nem! Rengeteg tudást kaptam, mind elméleti, mind gyakorlati téren. Értékes embereket ismertem meg, megtanultam milyen egy igazi csapat, hogy lehetek hasznos része a társadalomnak. Bár a tanítói diplomám a fiókban „porosodik”, a fentebb felsorolt értékeket nem veheti el tőlem soha senki, sokszor ma is vissza nyúlok az ott szerzett tapasztalataimhoz.

 

Mik a távlati terveid/ hogyan képzeled el a jövőd?

2022 új kihívásokat tartogat számomra, hisz az évet már anyakönyvvezetőként kezdtem. Mindig érdekelt a politika, az érdekképviselet, nem csak a helyi magyarság szintjén, de magasabb, országos szinten is, a jövőben ebben szeretnék kicsit jobban elmélyedni. Rengeteg ötletem és tervem van, de ez még a jövő titka.

 

Mit tanácsolnál azoknak a diákoknak, akik felvételi előtt állnak?

Szeretnék mindenkit arra biztatni, ne féljen a továbbtanulástól. Sok végzős tanulónak kéves elképzelése van arról, milyen is egy felsőoktatási intézmény hallgatójának lenni, a legtöbben azt hiszik, kizárólag tanulásról szól az egész. Kevés hangsúlyt kapnak azok a fontos dolgok, amelyek valóban életre szóló élményként szolgálnak életünkben. Új barátságok, ismerettségek születnek, készségek és tudás ragad ránk – gondolok itt nem a tankönyvekből nyert tudásra, inkább a boldoguláshoz szükséges gyakorlati dolgokra -, melyek a képzeletbeli tarisznyánkban egy életen át hasznos utitársak lesznek. 

 

Így visszagondolva, jó döntésnek bizonyult, hogy szülőföldeden maradtál? 

A válaszom egyértelmű: Igen! Most se tennék másként. Sok ismerősöm ment külföldre szerencsét próbálni és sajnos sokan nem találták meg helyüket a nagyvárosok falai között. Aki tudja, mit jelent a Haza, a Szülőföld szó, annak épp oly nélkülözhetetlen dolgok ezek, mint a levegő vagy a víz. Nekünk itt Kárpátalján, különösen nagy feladatunk van, Hazát építeni, megmaradni ebben a hányatott sorsú katlanban. Aki ezt a feladatot magára vállalja, annak valami csoda folytán emberfeletti erő is adatik ehhez.

Interjú Vezsdel Lászlóval

Jelenlegi munkahely(ek): II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Kiadói Részleg

Diplomaszerzés helye: II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

Szak/szakok: Földrajz, Történelem, Turizmus szak

 

 “Sosem tudni mikor jön egy lehetőség, amiből előnyt lehet kovácsolni.” 

 

Hogyan alakult az életed az érettségi után?  

2012-ben érettségiztem a Beregszászi 3. Számú Zrínyi Ilona Középiskolában, majd a II. RF KMF-re felvételiztem. A kötelező tantárgyak mellett egy választott ZNO-t tettem, a földrajzot, így nem is volt kérdés, hogy milyen szakra jelentkezem. Jelenleg Tiszacsomán élek, a II. RF KMF Kiadói részlegén vagyok tördelő. Emellett pedig idegen- és túravezetőként is tevékenykedem. 

 

Miért épp a beregszászi főiskolát választottad? 

Fontos volt számomra, hogy itthon, közel a szülőfalumhoz tanulhassak tovább az anyanyelvemen, a rokonaimtól pedig sok jót hallottam az intézetről. Színvonalas az oktatás, valamint nekem sem volt ismeretlen a főiskola, mivel többször megfordultam ott  tanulmányi versenyeken. 

 

Milyen tapasztalataid, benyomásaid lettek az ott töltött évek alatt? 

Elég vegyes tapasztalataim voltak. Az alapképzés alatt jól éreztem magam, szép diákéveket tudhattam magam mögött. Amit elsősorban kiemelnék, az az összetartó csoportunk, sok nehézségen, számtalan vizsgán, beszámolón segítettük át egymást. A terepgyakorlatok is különleges élményként maradtak meg, a hangulatát, az ott átélt élményeket nagyon kellemes  visszaidézni. 

A nehézségeket inkább azok a tantárgyak jelentették, amelyeket nem sikerült elsőre jó eredménnyel teljesíteni, sajnos olyan tantárgyakat is meg kellett tanulni, amik nem igazán érdekeltek. Nem voltam kibékülve a kémiával, pótvizsgám is volt belőle. 

A tanárok korrektek voltak, vizsgán a tudást vették figyelembe, nem pedig a szimpátiát.  

A földrajz után a történelem kicsit más terület volt. 

 

Mit üzennél azoknak a diákoknak, akik felvételi előtt állnak? 

Mindenképp felvételizzenek, próbáljanak meg továbbtanulni, ragadják meg a lehetőséget, mert az nem válik a kárukra. Sőt!
Nagyon sok lehetőséget múlasztanak el azzal, ha nem tanulnak tovább. Én sem lehetnék most idegenvezető. De szeretem a szerkesztői munkakörömet is, mert ott is vannak kihívások. 

Akinek esetleg még nincs elképzelése, hogy mivel szeretne foglalkozni, az is vágjon bele, majd  kialakul a szakiskolai, egyetemi vagy főiskolai évei alatt, megtalálja az érdeklődésnek megfelelő utat. Sosem tudni mikor jön egy lehetőség, amiből előnyt lehet kovácsolni.

Interjú Pinte Edinával

Név: Pinte Edina

Jelenlegi tanulmányok: II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

Szak: Matematika 

Jelenlegi foglalkozása: hallgató 

 

“Én jó döntésnek tartom, hogy itthon maradtam. Ha most kellene felvételiznem, akkor is biztosan ugyanígy döntenék.”

 

Hogyan alakult az életed az érettségi után? 

A Nagydobronyi Középiskolában érettségiztem 2019-ben. Ezután a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola matematika, kémia és számvitel szakjaira adtam be a jelentkezésem, valamint az UNE-re is felvételiztem. A beiratkozásnál a főiskolára esett a választásom, ahol nappali tagozaton a matematikát, levelezőn pedig a számvitel szakot választottam. Jelenleg 3. évfolyamos vagyok és már csak matematika szakon tanulok. 

 

Miért döntöttél a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola mellett?

Nálam sosem volt tervben, hogy az anyaországban fogom folytatni a tanulmányaimat, mindig is úgy terveztem, hogy itthon maradok. Az UNE és a II.RFKMF között hezitáltam, és mivel a nővérem is a főiskolán végezte el tanulmányait, ezért az ő tapasztalatai alapján végül én is ezt az intézményt választottam. 

 

Diákként milyen tapasztalataid vannak a II. RF KMF kapcsán? 

A heteim nagy részét Beregszászban töltöm a Kölcsey Ferenc Szakollégiumban, hétvégente pedig hazajövök, Nagydobronyba. Szeretek ott lenni, eleinte nehéz volt, hozzá kellett szoknom az új környezethez, de a kezdeti nehézségek ellenére – mint a változás, hogy el kellett menni itthonról – most már nagyon jól érzem ott magam. 

 

Mik a távlati terveid/ hogyan képzeled el a jövőd? 

A legközelebbi céljaim, hogy megszerezzem az alapdiplomámat, majd a magiszteri fokozatot és ha Isten is úgy akarja, akkor még tovább menetelnék a doktori fokozat felé. Szívesen lennék főiskolai tanár, szeretem azt a légkört, ami ott van.

 

Mit tanácsolnál azoknak a diákoknak, akik felvételi előtt állnak? 

Elsősorban azt, hogy válasszák a főiskolát, mert nagyon barátságosak, megértőek és segítőkészek a tanárok. Valamint olyan szakot válasszanak, amit a sajátjuknak éreznek, mert a jövőben valószínűleg azzal fognak foglalkozni, ezért jó, ha élvezik és szeretik, amit csinálnak. Én jó döntésnek tartom, hogy itthon maradtam. Ha most kellene felvételiznem, akkor is biztosan ugyanígy döntenék.

Interjú Rajkó Balázzsal

 

“Nagyon fontos a tehetség, talán az mindennek az alapja és a szorgalom, mert a tehetség szorgalom nélkül hamar elillanhat.”

 

Hogyan alakult az életed az érettségi után?  

Magyarországon, Zala megyében, Nagykanizsán születtem. Sporttagozatos általános iskolában végeztem a nyolc osztályt, majd folytatva a családi hagyományt a helyi, Thúry György Kereskedelmi Szakközépiskolába érettségiztem és lettem e mellett bolti eladó, de abból is olyan, aki egyből boltvezető is lehet – egy szóval régen, más rendszer volt. A kedvencem abból az időszakból a szerda, a gyakorlati nap volt, amikor is az első három tanóra után irány a munkahely, ahol megtanultunk minden olyan, elsősorban gyakorlati dolgot a kereskedelemmel kapcsolatban, amit az iskolapadban ülve nyilván nem lehetett. Mozdulatok, mondatok, emberek, mindent. 

Az én időmben a szüleim, még úgy gondolkodtak, hogy végy egy jó szakmát a kezedbe és azzal majd boldogulsz. Öt év múlva, már javában dolgoztam, amikor édesanyám elém rakta az aktuális felsőoktatási tájékoztatót, de ekkor már éreztem, hogy kicsúsztam az úgynevezett tanuló éveimből. Egy kicsit, még ma is bánom, hogy akkor nem voltam kitartó. Arról nem is beszélve, hogy a felnőttkori életemben hányszor szembesültem azzal, hogy mennyivel könnyebb az élet diplomával a kézben. 

 

Hogyan csöppentél Kárpátaljára? 

Kárpátaljára a szerelem hozott és itt kellett rájönnöm és megtapasztalnom, hogy otthonról, haza érkeztem. Ugyanaz a nap süt le ránk, mint a világ bármely táján élőkre. Igazán büszkék lehetünk arra, hogy végvárai, bástyái lehetünk annak, amit úgy hívunk: magyar. 

 

Jelenleg mivel foglalkozol? 

Jelenleg a Pulzus FM rádiónál vagyok önkéntes munkatárs és főleg a reklámok megfogalmazását  és megszólaltatását végzem, de nem esik nehezemre az élő műsorvezetés sem, korábban aktívan csináltam is. A TV21 Ungvárnak készítek magazin műsorokat: “Azért jöttem ide…” és “Gyere velem!”

Előbbi, egy valódi kárpátaljai mozaik műsor, népies, régies, kihalófélben lévő mesterségekkel és igazán különleges csoportokkal, emberekkel. Utóbbi, egy barangolás Kárpátalján, bizonyság arról, még a legeldugottabb falvakról is, hogy mindenkinek van valamire büszkének lenni, legyen az egy templom, vagy a település egy, mára már talán kevésbé ismert lakója.

Illetve megpróbálva haladni az új lehetőségek útján létrehoztuk a B, MINT KIVÁNCSI  Youtube csatornát, egy most nagyon népszerű,  fiatalos, úgynevezett Podcast-ot, ahol szintén kárpátaljai emberekre teszünk egy kis reflektorfényt, olyanokra,  akik teljesen hétköznapiak és nem is gondolnánk róluk, hogy mindenkinek van egy figyelemre méltó sztorija, megismertetve őket lehetőleg mindenkivel! 

 

Mit tanácsolnál azoknak a diákoknak, akik felvételi előtt állnak? 

Bár a kollégiumi élet nem maradt ki teljesen, de úgy gondolom, hogy egyetemi, vagy főiskolai kollégiumi élet semmihez nem hasonlítható, fantasztikus élmény, ráadásul legalább annyi tudás és tapasztalat szerezhető, mint a katedrát hallgatva.

Nagyon fontos a tehetség, talán az mindennek az alapja és a szorgalom, mert a tehetség szorgalom nélkül hamar elillanhat. Az ember, ha fiatal, kísérletezzen, próbáljon ki, amit csak lehet, még akkor is merjen változtatni, ha már úgy érzi, hogy megtalálta azt, amiben igazán tehetséges. Fontos a széles látókör, a kíváncsiság. Segít fiatalon tartani és hát a fiataloké a jövő!

Az az ember, aki tanul, még akkor is amikor olyan dolgokat kell bebiflázni, amiknek vélhetően soha nem lesz konkrét haszna, akkor is fejlődik. Tágul a világlátása, olyan problémáknak is megtalálja a megoldását, amit e nélkül nem biztos, hogy észrevenne. 

Messenger icon
Küldj üzenetet az App segítségével.