Diplomaszerzések helyei:
Ungvári Nemzeti Egyetem: Nemzetközi kapcsolatok szak (MSc)
Károli Gáspár Református Egyetem: Magyar mint idegen nyelv szakirányú pedagógus továbbképzési szak (MSc)
Nyíregyházi Főiskola: Közgazdász, gazdálkodási és menedzsment szak
Debreceni Egyetem: Történelem (PhD)
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola: Angol nyelv és világirodalom/Történelem szakpár
„Úgy gondolom, ha valaki európai szintű, a jelenkori elvárásoknak megfelelő tudással szeretné felvértezni magát, annak itt a helye, a Kárpátaljai Magyar Főiskolán!”
Hogyan alakult az életed az érettségi után?
Bátyúban születtem, 1997-ben a helyi középiskolában érettségiztem. Nem volt kérdéses számomra, hogy tovább szeretnék tanulni. A Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola épp ekkor nyitotta meg kapuit a tanulni vágyó fiatalok előtt, így alsós tanító nénim javaslatára ide jelentkeztem angol nyelv, világirodalom és történelem szakra.
Jelenleg hol élsz? Hol dolgozol?
Jelenleg Beregszászban élek, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fősikola történelem tanára, történész docense vagyok, valamint az intézmény Felnőttképzési Központjának és ECL vizsgaközpontjának vezetője, és a Genius Jótékonysági Alapítvány irodájának igazgatója.
Miért döntöttél emellett a felsőoktatási intézmény mellett?
Érettségi után nagyon vonzó lehetőség volt a Kárpátaljai Magyar Főiskola, egyrészt, mert itt ingyen, magyar nyelven lehetett tanulni. De úgy gondolom, az intézmény több ennél: nagyon nagy értéke a kárpátaljai magyarságnak, a szellemi intelligencia és a tudományos utánpótlás biztosítéka, emellett kulturális-tudományos központja is.
Megannyi helyen tanultál, mik a távlati terveid, hogyan képzeled el a jövőd?
Jelenleg Kijevben, az Ukrán Tudományos Akadémián írom történelemből a nagydoktori disszertációmat. Bár nagyon szeretem és élvezem a szervezői feladatokat, és szeretném ezt továbbra is folytatni, a közeljövőben szeretnék többet foglalkozni a tudományos munkával, elmélyíteni a tudományos pályámat, főleg Kárpátalja történelmével kapcsolatban. A doktori disszertációm az ‘56-os forradalom témájában íródott, de az az álmom, hogy egy monográfiát készítsek Kárpátalja történelméről, mely a Sztálin halála utáni időszaktól, 1953-tól a Szovjetunió felbomlásáig, 1989-ig tartó időszakot ölelné fel. Ehhez már nagyon sok levéltári anyag áll a rendelkezésemre, csak arra lenne szükség, hogy kicsit elvonuljak, és az eddigi kutatásaimat kerek egésszé, könyvvé formáljam.
Mit tanácsolnál azoknak a diákoknak, akik felvételi előtt állnak?
Első sorban azt javaslom mindenkinek, hogy vegyék komolyan! A középiskola utáni vizsgákat nem véletlenül nevezzük érettséginek. Valójában akkor kezdődik a nagybetűs élet, amiben fontos, hogy helyt tudjanak állni. Mindenképpen olyan szakmát válasszanak, amit nem kötelességnek vagy nehézségnek éreznek, hanem valóban élveznek és szeretnek! A II.RFKMF számos lehetőséget kínál arra, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző továbbtanulási lehetőséget, ugyanis folyamatosan bővül a szakok köre, amire jelentkezhetnek. Amellett, hogy az épület kívül-belül impozáns, folyamatosan fejlődik infrastrukturálisan, a tantermek modern eszközökkel felszerelve várják a fiatalokat, mindenhol elérhető az internet, a könyvtárunkban minden témához és tantárgyhoz megtalálják a kellő szakirodalmat. És arról se feledkezzünk meg, hogy olyan szakemberektől, elismert tudósoktól tanulhatnak az intézményben, akik már nagyon sokat bizonyítottak.
A 21. században pedig a tudás tőkéje a boldogulás alapja. Ez az amitől senki és semmi, még a politikai helyzet vagy a gazdasági krízis sem foszthat meg! Úgy gondolom, ha valaki európai szintű, a jelenkori elvárásoknak megfelelő tudással szeretné felvértezni magát, annak itt a helye, a Kárpátaljai Magyar Főiskolán!
Így visszagondolva, jó döntésnek bizonyult, hogy szülőföldeden maradtál?
Nyilvánvaló, hogy ha ma kellene döntenem erről, ma is itthon maradnék. Tulajdonképpen az ember élete minden egyes napján döntéseket hoz. Számtalan alkalommal kaptam magyarországi és egyéb külföldi intézményektől nagyon kedvező állásajánlatokat, kecsegtető fizetéssel, magas pozíciókban. Sohasem játszottam el még a gondolattal sem, hogy itt hagyom a szülőföldemet, mert úgy érzem, itthon van a helyem, a kárpátaljai magyarság szolgálatában. Nem lehet véletlen, hogy a Jóisten ide vezetett. Hiszem, hogy célja volt vele, és bízom benne, hogy munkámmal Isten dicsőségét szolgálom.
