“Nagyon fontos a tehetség, talán az mindennek az alapja és a szorgalom, mert a tehetség szorgalom nélkül hamar elillanhat.”
Hogyan alakult az életed az érettségi után?
Magyarországon, Zala megyében, Nagykanizsán születtem. Sporttagozatos általános iskolában végeztem a nyolc osztályt, majd folytatva a családi hagyományt a helyi, Thúry György Kereskedelmi Szakközépiskolába érettségiztem és lettem e mellett bolti eladó, de abból is olyan, aki egyből boltvezető is lehet – egy szóval régen, más rendszer volt. A kedvencem abból az időszakból a szerda, a gyakorlati nap volt, amikor is az első három tanóra után irány a munkahely, ahol megtanultunk minden olyan, elsősorban gyakorlati dolgot a kereskedelemmel kapcsolatban, amit az iskolapadban ülve nyilván nem lehetett. Mozdulatok, mondatok, emberek, mindent.
Az én időmben a szüleim, még úgy gondolkodtak, hogy végy egy jó szakmát a kezedbe és azzal majd boldogulsz. Öt év múlva, már javában dolgoztam, amikor édesanyám elém rakta az aktuális felsőoktatási tájékoztatót, de ekkor már éreztem, hogy kicsúsztam az úgynevezett tanuló éveimből. Egy kicsit, még ma is bánom, hogy akkor nem voltam kitartó. Arról nem is beszélve, hogy a felnőttkori életemben hányszor szembesültem azzal, hogy mennyivel könnyebb az élet diplomával a kézben.
Hogyan csöppentél Kárpátaljára?
Kárpátaljára a szerelem hozott és itt kellett rájönnöm és megtapasztalnom, hogy otthonról, haza érkeztem. Ugyanaz a nap süt le ránk, mint a világ bármely táján élőkre. Igazán büszkék lehetünk arra, hogy végvárai, bástyái lehetünk annak, amit úgy hívunk: magyar.
Jelenleg mivel foglalkozol?
Jelenleg a Pulzus FM rádiónál vagyok önkéntes munkatárs és főleg a reklámok megfogalmazását és megszólaltatását végzem, de nem esik nehezemre az élő műsorvezetés sem, korábban aktívan csináltam is. A TV21 Ungvárnak készítek magazin műsorokat: “Azért jöttem ide…” és “Gyere velem!”
Előbbi, egy valódi kárpátaljai mozaik műsor, népies, régies, kihalófélben lévő mesterségekkel és igazán különleges csoportokkal, emberekkel. Utóbbi, egy barangolás Kárpátalján, bizonyság arról, még a legeldugottabb falvakról is, hogy mindenkinek van valamire büszkének lenni, legyen az egy templom, vagy a település egy, mára már talán kevésbé ismert lakója.
Illetve megpróbálva haladni az új lehetőségek útján létrehoztuk a B, MINT KIVÁNCSI Youtube csatornát, egy most nagyon népszerű, fiatalos, úgynevezett Podcast-ot, ahol szintén kárpátaljai emberekre teszünk egy kis reflektorfényt, olyanokra, akik teljesen hétköznapiak és nem is gondolnánk róluk, hogy mindenkinek van egy figyelemre méltó sztorija, megismertetve őket lehetőleg mindenkivel!
Mit tanácsolnál azoknak a diákoknak, akik felvételi előtt állnak?
Bár a kollégiumi élet nem maradt ki teljesen, de úgy gondolom, hogy egyetemi, vagy főiskolai kollégiumi élet semmihez nem hasonlítható, fantasztikus élmény, ráadásul legalább annyi tudás és tapasztalat szerezhető, mint a katedrát hallgatva.
Nagyon fontos a tehetség, talán az mindennek az alapja és a szorgalom, mert a tehetség szorgalom nélkül hamar elillanhat. Az ember, ha fiatal, kísérletezzen, próbáljon ki, amit csak lehet, még akkor is merjen változtatni, ha már úgy érzi, hogy megtalálta azt, amiben igazán tehetséges. Fontos a széles látókör, a kíváncsiság. Segít fiatalon tartani és hát a fiataloké a jövő!
Az az ember, aki tanul, még akkor is amikor olyan dolgokat kell bebiflázni, amiknek vélhetően soha nem lesz konkrét haszna, akkor is fejlődik. Tágul a világlátása, olyan problémáknak is megtalálja a megoldását, amit e nélkül nem biztos, hogy észrevenne.
