Diplomaszerzés helye: II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola/Interregionális Menedzsment Akadèmia
Szak: tanítói/jog
Jelenlegi foglalkozása: Anyakönyvvezető – vezető szakember Beregszászi Anyakönyvi Hivatal
„Nem lettem pedagógus, mégis nagyon sokat köszönhetek az intézménynek. Falai közt váltam felnőtté, megtanultam nem csak megfogalmazni a céljaim, de kiválasztani az utat is, mely hozzájuk vezet”.
Hogyan alakult az életed az érettségi után?
Középiskolai tanulmányaimat szülőfalumban, a Csomai Középiskolában végeztem. A 2000-es évek elején már az osztálytársaim közül is sokan dolgoztak Magyarországon vakáció alatt, úgy gondoltam, sikeres tanulmányi eredményeim ellenére én is ezt az utat választom. Magyar ajkú családból származom, az ukrán nyelvvel akkortájt hadilábon álltam, nem tudtam, megtalálom-e a helyem ebben talán még a mostaninál is kilátástalanabb világban. Végül a szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy folytassam tanulmányaimat. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát közelsége és a magyar nyelvű oktatás miatt választottam.
Nem lettem pedagógus, mégis nagyon sokat köszönhetek az intézménynek. Falai közt váltam felnőtté, megtanultam nem csak megfogalmazni a céljaim, de kiválasztani az utat is, mely hozzájuk vezet. A lelkiismeretes tanárok, fejlett technikával felszerelt tantermek, a megannyi jóbarát és évfolyamtárs máig is kedves emlékként elevenednek meg előttem.
Azóta más irányba sodort az élet. Még a diplomám megszerzése előtt, 2006, áprilisában az önkormányzati választások után, felajánlották a helyi községi tanács jegyzői pozícióját. Így, 15 év távlatában bevallom, nagyon sok kétség volt bennem. Fiatal voltam és tapasztalatlan, tudtam, nagyon nagy fába vágom a fejszém. Segítőkész kollégáimnak köszönhetően hamar belejöttem, megszerettem a jegyzői munkát. Amikor sikerült belelátni az önkormányzati feladatok mélységeibe rájöttem, jogi végzettségre van szükség ahhoz, hogy nem csak jó, de a legjobb legyek. Így 2006-ban már hozzá is kezdtem gyermekkori álmom megvalósításához és elkezdtem jogtudományt hallgatni. 2020-ban sikeresen befejeztem a mesterképzést és jogász képesítést szereztem.
Jelenleg mivel foglalkozol?
Jegyzői munkám a szülőfalumhoz, Csomához kötött. 2020 decemberével a helyi önkormányzatok összevonásával munkahelyem megszűnt, bár kaptam több ajánlatot is, nem szerettem volna kistérségi elöljárói körzetben folytatni a munkát. Azóta eltelt egy év, volt időm átgondolni, átértékelni mindent, de szülőfalum és az itt élő emberek iránti szeretet és tisztelet nem változott. Amikor új munka után néztem is elsődleges szempont volt, hogy az embereknek tudjak segíteni. Így esett a választásom az anyakönyvi hivatalra.
Milyen benyomásaid, tapasztalataid vannak az általad megismert intézményekről?
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kiválasztásakor az anyanyelvi oktatás volt a fő szempont. Hiszem és vallom, hogy valódi tudást csak akkor szerezhet az ember, ha az oktatási nyelv teljes birtokában van. Jogi tanulmányaim során már nem volt lehetőségem magyar nyelven tanulni, de akkorra már az ukrán nyelvet sikerült magas szinten elsajátítanom.
Nem volt alkalmam kipróbálni magam pedagógusként soha, így sokszor megkérdezték már tőlem, nem érzem-e úgy, hogy elpazarolt az a négy év, amit a főiskolán töltöttem. Határozottan állítom: Nem! Rengeteg tudást kaptam, mind elméleti, mind gyakorlati téren. Értékes embereket ismertem meg, megtanultam milyen egy igazi csapat, hogy lehetek hasznos része a társadalomnak. Bár a tanítói diplomám a fiókban „porosodik”, a fentebb felsorolt értékeket nem veheti el tőlem soha senki, sokszor ma is vissza nyúlok az ott szerzett tapasztalataimhoz.
Mik a távlati terveid/ hogyan képzeled el a jövőd?
2022 új kihívásokat tartogat számomra, hisz az évet már anyakönyvvezetőként kezdtem. Mindig érdekelt a politika, az érdekképviselet, nem csak a helyi magyarság szintjén, de magasabb, országos szinten is, a jövőben ebben szeretnék kicsit jobban elmélyedni. Rengeteg ötletem és tervem van, de ez még a jövő titka.
Mit tanácsolnál azoknak a diákoknak, akik felvételi előtt állnak?
Szeretnék mindenkit arra biztatni, ne féljen a továbbtanulástól. Sok végzős tanulónak kéves elképzelése van arról, milyen is egy felsőoktatási intézmény hallgatójának lenni, a legtöbben azt hiszik, kizárólag tanulásról szól az egész. Kevés hangsúlyt kapnak azok a fontos dolgok, amelyek valóban életre szóló élményként szolgálnak életünkben. Új barátságok, ismerettségek születnek, készségek és tudás ragad ránk – gondolok itt nem a tankönyvekből nyert tudásra, inkább a boldoguláshoz szükséges gyakorlati dolgokra -, melyek a képzeletbeli tarisznyánkban egy életen át hasznos utitársak lesznek.
Így visszagondolva, jó döntésnek bizonyult, hogy szülőföldeden maradtál?
A válaszom egyértelmű: Igen! Most se tennék másként. Sok ismerősöm ment külföldre szerencsét próbálni és sajnos sokan nem találták meg helyüket a nagyvárosok falai között. Aki tudja, mit jelent a Haza, a Szülőföld szó, annak épp oly nélkülözhetetlen dolgok ezek, mint a levegő vagy a víz. Nekünk itt Kárpátalján, különösen nagy feladatunk van, Hazát építeni, megmaradni ebben a hányatott sorsú katlanban. Aki ezt a feladatot magára vállalja, annak valami csoda folytán emberfeletti erő is adatik ehhez.
